A csakrák mibenlétének meghatározása materiális vagy fiziológiai fogalmakkal nehéz, hiszen nem anyagi természetűek, az érzékszervekkel felfoghatatlan tartományban találhatóak, „a szúksma prána (transzcendens életerő) tevékenységének központjai; együttműködnek a paraszimpatikus, a szimpatikus és az autonóm idegrendszerrel, s így kapcsolódik velük a fizikai test”. A csakra szó általános fordítása kerék, azonban Dzsohari a kört és a mozgást is említi. Tölcsér alakú energiaközpontként, energiaörvényként lehet elképzelni, ahol az energia intenzíven áramlik, kapcsolatot tartva fenn a külvilággal.
A hét fő csakra
A hét fő csakra közül az első öt, a múládhárától a visuddháig a gerincoszlop mentén helyezkedik el. Az adzsnyá-csakra a homlok területén, a szahaszrára-csakra pedig a fejtetőn található. A csakrák működésüket tekintve több szinten nyilvánulnak meg. Durva fizikai szinten a fizikai test egyes területei, szervei, mirigyei és idegfonatait rendelhetőek egy-egy csakrához. Finom fizikai szinten az életenergia befogadásáért, feldolgozásáért és továbbításáért felelősek. És végül a spirituális tudatosság központjaiként bizonyos pszichikai funkciót látnak el.
A jógahagyományokban és a tantrikus művekben egyaránt megtalálható az az elképzelés, hogy a csakrákat lótuszvirágokként ábrázolják. A lótusz szirmainak száma mindegyik csakránál más és más. Minden egyes szirmon egy-egy bídzsamantra jelenik meg, amelyeket magszótagnak vagy magmantrának neveznek és a szanszkrit ábécé részeit alkotják.
A csakrák egyszerű ábrázolásakor a lótuszvirág színei (a gyökércsakrától – a koronacsakráig) a következőképpen alakulnak: vörös, narancssárga, sárga, zöld, kék, lila, szivárvány. A kifinomultabb ábrázolásokon, például a jantrákon (jelképes geometriai formák rajza, amelyeket meditációs célra készítenek) már megfigyelhető, hogy több szín is köthető egy-egy központhoz. Véleményem szerint az eltérő színek oka az lehet, hogy a jógi hogyan tapasztalta azokat a meditációjában.
Múládhára-csakra
Aközpont magyar elnevezése: gyökércsakra. Szimbóluma a négyszirmú, vörös lótusz, melynek közepén a gyökércsakrát uraló föld elem sárga négyzet formájában nyilvánul meg. A föld elem bídzsa mantrája a lam. A gát területén, a végbélnyílás és a nemi szervek között helyezkedik el, és lefelé nyílik. A durva fizikai test szintjén hozzá rendelhető mindaz, ami szilárd az élőlény testében, amelyek tartanak, támaszt adnak: a csontok, a fogak, a körmök, és a gerincoszlop. Ezen kívül ide sorolható az orr, a végbél, a vastagbél, a vér, valamint a sejtfelépítés. A gyökércsakrához rendelhető belső elválasztású mirigy a mellékvese. Érzékelése a szaglás. Témái: a fizikai test, a testtudatosság, a vitalitás, az életerő és az aktivitás-passzivitás egyensúlya. Ide tartozik a biztonság megélése, valamint a túlélés, mint alapvető ösztön. Ez a legalsó csakra, itt található az alvó kundaliní, három és félszer feltekeredett kígyószerű alakjában.
Szvádhisthána-csakra
A második központ magyar elnevezései között megtalálható a szex- illetve a szakrál-csakra kifejezés, valamint egyes szerzők nemi-csakraként említik. Szimbóluma a hatszirmú narancssárga lótusz, melynek közepén egy kör látható holdsarlóval. A csakrához a víz elem tartozik. Mantrája a vam. A nemi szervek és a köldök között helyezkedik. A durva fizikai test szintjén hozzá rendelhető a medence területe és az ott lévő szervek, mint az ivarszervek, a prosztata, a húgyhólyag és a vesék. Ezen kívül ide tartozik az összes testfolyadék is: vér, nyirok, emésztőnedvek, és a nemi szervek váladékai. A második csakra mirigyeiaz ivarmirigyek (here, petefészek). Érzékelése az ízlelés. Témái a következők: az öröm megélése, szexualitás, párkapcsolat, termékenység. Míg a gyökércsakra szintjén a létfenntartás, az életben maradás a fő mozgatórugó, addig a második csakra szintjéhez a szexuális ösztön, a fajfenntartás erőteljes energiái tartoznak.
Manipúra-csakra
A harmadik központ legismertebb fordítása: köldökcsakra. Tízszirmú sárga lótuszvirág a szimbóluma, melynek a közepén lévő vörös háromszög a tűz elem jelenlétét mutatja. Bídzsa mantrája a ram. A harmadik csakra a köldök felett, a napfonat magasságában található. A durva fizikai test szintjén hozzá rendelhető: a derék tájéka, a hasüreg területe és az emésztő rendszer. Ide tartozik a gyomor, a máj, a lép, az epehólyag és a vegetatív idegrendszer is. A köldökcsakrához rendelhető belső elválasztású mirigy a hasnyálmirigy. Érzékelése a látás. A csakra főbb témái: a hatalomvágy, annak gyakorlása; az akarat, az érzelmek (főként az agresszió) kezelése.
Anáhata-csakra
Az anáhata-csakra szívcsakraként ismert. Lótuszának tizenkét zöld szirma van, melynek közepén egy hatágú csillag látható. A zöld szín mellett megjelenik benne a levegő elemet jelölő kékesfekete szín is. A szívcsakra mantramagja a yam. A negyedik csakra a szív magasságában, a mellkas közepén helyezkedik el. Hozzá tartozik a mellkas, a tüdő, a szív és a vérkeringés. Ide sorolható a gerinc háti szakasza, a bőrfelület és a kéz. Belső elválasztású mirigye a csecsemő-mirigy. Érzékszervi funkciója a tapintás. A csakrarendszer középpontjaként feladata a három alsó (inkább fizikai) és a három felső (szellemi, spirituális) központ összekapcsolása. Ezt hivatott szimbolizálni a lótusz közepén lévő hatágú csillag is. A tantrikus felfogás szerint a lefelé mutató háromszög Saktit, a felfelé mutató Sivát jelképezi. Az egyensúly eléréséhez a két erő, a női és a férfi princípium harmonikus összekapcsolódása szükséges. Ezen központ megébredése hozzásegít a szeretet különféle aspektusainak a megéléséhez, az elfogadáson, együttérzésen, tolerancián át egészen a feltétel nélküli szeretetig.
Visuddha-csakra
Az ötödik központ neve torokcsakra. Szimbóluma egy tizenhat kék szirommal rendelkező lótuszvirág, melynek a közepén lévő sötétlila szín a csakra uralkodó elemét, az éter elemet jelöli. Az ábrázoláson a csakrához tartozó éter elem jelképe, a félhold is megjelenik. A visuddha-csakra bídzsa mantrája a ham. Elhelyezkedése: elöl a nyakon, a torok tövében. Mindazok a szervek, amelyek a nyak területén találhatóak ide tartoznak: a torok, a hangképző szervek, a nyelőcső és a légcső. A nyak alatt lévő testrészek, szervek közül a tüdő felső része és a hörgők rendelhetők hozzá. A torokcsakrához tartozik az állkapocs, a száj, a nyelv, a fogak, a tarkótájék és a fül is. Belső elválasztású mirigye a pajzsmirigy. Érzékszervi tapasztalása a hallás. A kommunikáció, a kreativitás és az inspiráció központjának tartják. A szívcsakrához hasonlóan egyfajta összeköttetésként funkcionál az alsóbb csakrák és fölötte lévő két csakra között.
Ádzsnyá-csakra
A csakrát leggyakrabban homlokcsakraként, vagyharmadik szemkéntemlíti a szakirodalom. Ábrázolása két lila szirmú lótuszvirággal történik, melynek közepén a csakra mantramagja, a szent óm jele látható. A homlok közepén található. Hozzá rendelhető az arc, a szem, az orr, a fül és a homlok területe. A csakrához tartoznak az agy bizonyos területei (kisagy, nyúltagy) és a központi idegrendszer. A hozzárendelt belső elválasztású mirigy az agyalapi mirigy. A csakra témái: bizalom, értelem, intuíció, tisztánlátás. Kiemelendő különbség – a többi szerzővel szemben – hogy Gaura Krisna ehhez a központhoz is sorol uralkodó elemet, mégpedig az intelligenciát, az elmét és az egót. Véleménye szerint ebben a központban válik lehetségessé – a csittát alkotó három összetevő megtisztulása után – hogy az ember transzcendentális lényként tekintsen magára. Dzsohari más szempontból közelíti meg a homlokcsakra szintjén rejlő lehetőséget: a lótusz két szirma képviseli a pránikus energia két jellegét, az idát és a pingalát, amelyeknek kettőssége a szusumnával való találkozás folytán itt oldódik fel az egységbe. Kijelenti továbbá, hogy a harmadik szem felébresztett állapotában a jógi a múlt, a jelen és a jövő ismerőjévé, trikáladarsinná válik.
A csakrák rendszerében a hét fő csakra mellett számos kisebb, mellék- vagy alcsakra is található. Ezek közül az ádzsnyá-csakrához tartozó szóma-csakra jelentőségét a legtöbb kimondottan csakrákkal foglalkozó vagy tantrikus mű írója kiemeli. Említik amrita–csakraként, illetve bindukéntis. Ez a központ a Holddal kapcsolatos és arról ismert, hogy amritát termel. A jógaírások szerint a szóma-csakra által termelt nektár kapcsolatban áll a manipúra-csakra tüzével. Az amrita útja a manipúrába vezet és itt elég, a tűz felemészti. Amikor a jóga gyakorlója urává válik a visuddha-csakrájának, képes lesz a nektár lefelé áramlását megakadályozni, ezáltal az az életerejét, fiatalságát megőrizni.
Szahaszrára-csakra
A csakrarendszer legfelső központja a koronacsakra. Szimbóluma a kinyílt, ezerszirmú lótuszvirág, amely a szivárvány színeiben ragyog. A fejtetőn található és felfelé nyílik. Durva fizikai szinten a koponya, a nagyagy és az agykéreg van hozzárendelve. Belső elválasztású mirigye a tobozmirigy. Vannak olyan irányzatok, amelyek ezt a központ már nem csakrának tartják, hanem a legmagasabb tudatosság lakhelyének.Maheshwarananda a Brahmanhoz vezető kapuként említi. Gaura Krisna pedig úgy írja le ezt a központot, mint egy tudati kaput, amelyen keresztül elérhető a transzcendensről való tudatosság, az Istennel való kapcsolat.
A csakrák összetettebb ábrázolásainál (amely főként a tantrikus irányzatokra jellemző) ugyanúgy megtalálhatóak a fent említett lótuszok, azonban a jantra formák alaposabb vizsgálata mélyebb megértésekhez vezet, amelyet a következő – Maheshwarananda könyvéből származó – példával kívánok bemutatni. Összességében szemlélve a jantrákat, megállapítható, hogy némely csakrához tartozó jantra szimbóluma hasonlóságot mutat. A sivalingam egy olyan szimbólum, amely egyszerre ábrázolja a jónit és a lingát. A jóni az anyagi energiát képviseli, anyaméh formájában. A linga fallikus formájú szimbóluma Sivát, az anyagi energiát megtermékenyítő magot jelöli. A szimbólum a megtermékenyítés folyamatát hivatott ábrázolni, de nem a hétköznapi szinten vett folyamatot, hanem az anyagi természet Siva által való megtermékenyítésének folyamatát. A sivalingam jelképe elsőként a gyökércsakránál jelenik meg, fekete színben. Majd a hatodik központ jantrájában füstszürke színben, és végül a koronacsakránál fehér színűként látható. Mint ahogyan a színek is a szimbólumrendszer részei, rámutatnak az útra, amely a sötétségből a világosság felé vezet. Ugyanezt az utat szimbolizálja a lótusz, amely az iszapban gyökerezik, a vízen át tör a napfény felé, mindeközben nem szennyeződik be és nem érinti a víz. A mocsár, az iszap az anyagvilágot jelképezi, a lótusz pedig az anyagvilágtól való elkülönülést. A lótusz hasonlat a védikus írásokban is megtalálható: „aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad a Legfelsőbb Úrnak, azt nem éri bűn, mint ahogyan a lótusz levelét sem éri víz.”