Hogyan nyerjük vissza a lélekerőnket? A természethez és az elemekhez való kapcsolódás segíthet minket ebben. Az elemekkelvaló munka sok tanításban megjelenik, akár a jógában, ahol a föld, a víz, a tűz, a levegő és az éter elem egy-egy csakrához köthető, akár a Munay-ki szent és gyógyító Rítusaiban, vagy a bönben.
A természeti világ szent voltának megtapasztalása táplálékforrás lelkünknek.
Az elemekhez való kapcsolódás és a lélekerő ilyen módon való visszanyerése egy megbecsült megközelítés a bönben, mivel a természettel való szent kapcsolat ápolása elősegíti a valódi gyógyulást.
Mit jelent a természettel való szent kapcsolat? Azt hívom szentnek, ami közelebb hoz minket önmagunkhoz, annak felismeréséhez, hogy kik is vagyunk valójában. Képzeljünk el két embert, akik teljesen különböző okokból látogatnak el a hegyekbe. Az egyikük egy sámán, a másik egy hegymászó. A sámán azért megy oda, hogy tudatosan gyengítse az egóját, és erősítse kapcsolatát benső bölcsességével. A hegymászó ehhez képest kihívásként közelít a hegyhez, próbára akarja tenni magát. Míg a hegymászó elmerül a természetben, izgatottan és nagy igyekezettel mászik, a siker íze tudat alatt hizlalja az egóját. Miközben megtapasztalja, hogy a saját érdeme mérhető és elérhető, eltávolodik valódi önmagától. A természettel való kapcsolata nem szent.
A természetet megtapasztalhatjuk, mint tanítónkat, aki folyamatosan tudást és bölcsességet közvetít számunkra, vagy mint egy helyet, amely leköti az egónkat. Amikor szent kapcsolatba kerülünk a természettel, felébrednek bennünk az elemek minőségei, felfedezzük valódi mivoltunkat, és kapcsolódunk hozzá.
TIBETI GYÖKEREK
Hagyományosan a lélekerő visszanyerésének ősi gyakorlata során szent kapcsolatot ápolunk a természet szellemeivel. Talán nem áll közel hozzánk a természetszellemeinek gondolata, azonban ennek a perspektívának a megismerése növelheti megértésünket és motivációnkat a változásra, hiszen kapcsolatba kerülünk a dinamikus és eleven természeti világgal.
Sok bennszülött kultúrához hasonlóan a tibetiek úgy tartják, hogy a természet erői elevenek és tele vannak láthatatlan lényekkel. A tibetiek számára egy fa, kő vagy patak szellemével való kapcsolat ápolása nem kevésbé fontos, mint az emberi kapcsolatok megbecsülése. Ha kapcsolódunk a természet elevenségéhez, nem leszünk egyedül. Ha a tűz mellett pihenünk, és érezzük a melegét, tudatában leszünk a tűz szellemének. Egy folyó mellett üldögélve kapcsolatba kerülhetünk a víz szellemeivel. Kifejlesztve egy magasabb szintjét a közelségnek és a kommunikációnak, tisztelve az elemet és szellemeit, könnyebben felébredhet bennünk az adott elem lényegisége.
TALÁLKOZÁS AZ ELEMEKKEL
Egy öreg és beteg barátom nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy minden reggel felkeljen, verandájáról az égre nézzen, és hallgassa a madarak csicsergését. Beépítve ezt reggeli rutinjába, elérte, hogy simábban teljen a nap többi része. Nyitottabbá tette. Ha egy reggel kihagyta ezt, érezte a különbséget. Az „éggel együtt levés” nem igényelt semmilyen komplikáltabb meditációs testhelyzetet, vizualizációt vagy mantrát, mégis felkeltette benső terességének gyógyító minőségeit. Mindez közvetlenül megmutatja, hogyan táplálhat bennünket a természet.
Az elemekkel való időzés olyasmi, amit mindenki megtehet, mégis keveseknek jut az eszébe. Csak a megfelelő időt és helyet kell megtalálni hozzá, hogy az elemekkel lehessünk, és érezzük elevenségüket.
Amikor az elemekkel vagyunk, bizonyosak lehetünk benne, hogy – ellentétben barátainkkal és rokonainkkal – a természet sohasem fog ítélkezni felettünk, győzködni minket vagy elvárni tőlünk valamit. A kapcsolat létrejöttéhez csak magunkban kell lennünk, le kell csillapítanunk a benső fecsegést, és megnyitni a szívünket. Ha képesek vagyunk mozdulatlanul, csendben pihenni a terességben, nyitottak leszünk annak befogadására, amit a természet kínál.
Ha úgy érezzük, hogy problémáink súlyosak és nyomasztanak minket, menjünk olyan helyre, ahol a tér elem jelen van. Ez lehet egy hegyi kilátó, tágas mező vagy egy magas épület ablaka. Válasszunk olyan napot, amikor tiszta az ég, és olyan időszakot, amikor a nap nem süt közvetlenül a szemünkbe.
Amikor elég hosszú ideig tartjuk fenn a kapcsolatot a tiszta éggel, az kinyitja a szívünket és a tudatunkat, ezzel a benső teresség élményét kelti fel bennünk. Újra otthon lehetünk abban, amik vagyunk, a tudat valódi természetében. A tér elemmel való gyakorlat végére a nyomasztó kihívások könnyebbnek tűnnek. Úgy érezzük könnyebben el tudunk fogadni bármit, ami felmerülhet az életünkben.
Tehát, ahogy barátom is tette, szakítsunk elég időt arra, hogy együtt legyünk a tér elemmel olyan helyen, ahol az ég nyitott és tiszta. Akár tágas téren utazunk át, akár csak kinézünk az ablakunkon, használjuk ki az időt arra, hogy kapcsolódjunk a nyitottsághoz, és tápláljuk magunkban ezt az érzést.
Ha úgy érezzük, elakadtunk, és a levegő elemre van szükségünk, nézzünk ki egy szeles helyet. Menjünk olyan területre, ahol siklóernyőznek. Esetleg válasszunk ki magasan fekvő helyet, például egy hegycsúcsot, vagy látogassunk el a vízpartra. Mindennapjainkban számos lehetőségünk van a levegő elem megtapasztalására. Bárhol kapcsolódhatunk hozzá, ahol szabadon fúj a szél, akár egy városi utcán is. New York felhőkarcolói szélcsatornát képeznek. Amint körülleng a szél, legyünk tudatában benső játékosságunknak és rugalmasságunknak.
Tibeti szokás imával teleírt vékony papírdarabokat dobni a szélbe, miközben elképzeljük, hogy imáink mindenhová eljutnak a világegyetemben. A rituálé célja szélparipánk, életerőnk felébresztése. A mitikus tibeti lény, a szélparipa a tér elemet jelképezi, a benső szél finom energiáját. Jó szerencsét hoz, biztosítva, hogy minden körülmény sikerhez és jólléthez vezessen. Ahogy a szél felkapja a papírdarabokat, úgy növeli meg energiánkat a benső szél. Ebben a gyakorlatban felfedezhetjük a kapcsolatot a benső és a külső szél között.
Minél jobban kapcsolódunk a szél elemhez, és egybeolvadunk minőségeivel, annál rugalmasabbak leszünk. Érezzük, amint kinyílunk az új perspektívákra, és érezzük magunkban a lehetőséget a kiterjedésre és a növekedésre.
Ha túl kevés az energiánk, az életerőnk vagy az inspirációnk, és a tűz elemre van szükségünk, olyan helyet keressünk, ahol a tűz aktív. Üljünk le egy tábortűz vagy egy kandalló mellé, menjünk szaunázni, vagy egyszerűen gyújtsunk gyertyákat. Nagyszerű módja a tűz elemhez való kapcsolódásnak, ha kiülünk a napra, és érezzük, ahogy bőrünk magába szívja a meleget.
Észak-Európában a hosszú, sötét tél után az emberek összegyűlnek a szabadban, hogy köszöntsék a napsugarak visszatértét. Még nagyobb hatása van, ha tudatosak maradunk, miközben aktívan kapcsolódunk a tűz elemhez.
A lényeg, hogy annyira ne emésszen fel minket a tűz, hogy elveszítsük magunkat, inkább az legyen a cél, hogy a tűz melegéhez való kapcsolódással megtaláljuk önmagunkat. Ahogy fogékonyabbá válunk, és összeolvadunk a tűz minőségeivel, a bánat és depresszió érzését öröm váltja fel. A legbenső lényünkben mi vagyunk az öröm. A tűz ébreszti fel ezt bennünk. Még ha ki is alszik a tűz, vagy felhő mögé bújik a nap, a melegség és az öröm velünk marad. Találkozzunk a tűz elemmel. Akár egy tábortűz mellett, akár napos ablakban ülve érezzük a tűz bennünk felmerülő áldott életerejét.
Ha hiányzik életünkből a könnyedség, és a víz elemre van szükségünk, keressünk olyan helyet, ahol a víz aktív. Időzzünk el egy tó vagy egy vízesés mellett, evezzünk egy folyón, ússzunk egy tóban vagy medencében, utazzunk kompon vagy sétáljunk az esőben. Menjünk oda, ahol víz van, és teljünk el vele. Képesek vagyunk érezni, ahogy a víz energiája átjárja a testünket, megtisztítja és gyógyítja azt? Képesek vagyunk érezni, ahogy csökken bennünk a merevség? Ahogy áztatjuk a testünket és lélegzünk, érezzük, hogy mi magunk vagyunk a víz elem.
Legyünk mi magunk a víz áramló energiája, kényelme, könnyedsége és békéje. Pihenjünk el a víz vigasztaló lényegiségében. Ismerjük fel magunkban az elemi minőségeket, és pihenjünk meg bennük.
Ha a föld hiányát érezzük, váljunk nyitottá a föld elem felé. Kiránduljunk a hegyekbe, ássunk a kertben, vagy keressünk más olyan helyet, ahol a föld energiája erős. Érezzük a stabilitást, a biztonságot, a földhöz való kapcsolódást. Levehetjük a cipőnket, és érezhetjük a föld szilárdságát a talpunk alatt, leülhetünk vagy lefekhetünk a földre, hogy a kapcsolatunk erősödjön vele. Ha szobánkból hegyre nyílik kilátás, úgy is kapcsolódhatunk a földhöz, ha nyílt tudatossággal szemléljük a hegyet. Bárhol is vagyunk, engedjük, hogy létrejöjjön a föld elemmel való kapcsolat.
Váljunk nyitottá arra a táplálékra, amit a föld kínál. A kapcsolat mélyítése érdekében kommunikálhatunk az elemmel, és segítséget kérhetünk tőle. Ahogy érezzük, amint a föld energiája belép testünkbe, fogadjuk el ezt az ajándékot, és pihenjünk. A kapcsolat nem biztos, hogy azonnal létrejön, adjunk neki időt. Egy ponton megérezhetjük, ahogy a föld elem szilárdsága felébred bennünk. Ilyen módon visszanyerjük a föld esszenciáját, és gyógyul a lelkünk.
Bármelyik pillanatban tudatára ébredhetünk az elemekkel való szent kapcsolatnak. Ha ráhangolódunk a természet áramlására, és gyakoroljuk a vele való harmóniát, a természeti elemek egyre több és több támogatást nyújtanak majd. A bön tanítások szerint mindegyik elemnek megvan az a napszaka, amelyben a leghasznosabb hozzá folyamodni. A tér elem éjfél és reggel öt óra között a legerősebb. A tűz elem reggel öt és délelőtt tizenegy között érhető el a legjobban. A víz visszanyerésére a délelőtt tizenegy és délután négy óra közötti időszak a legalkalmasabb. A levegő délután négy és este kilenc között a leginkább hozzáférhető, a föld pedig este kilenc és éjfél között. Ezek az optimális időszakok az elemek visszanyerésére, azonban napszaktól függetlenül is, ha mély tisztelettel és hálával fordulunk bármely elemhez, jutalomban részesülünk.
Forrás: Tenzin Wangyal Rinpocse: A gyógyulás valódi forrása
Santosha Segítő tér:
- Munay-ki
- Munay-ki 4 elem meditáció
- Coaching a természetben
- Jóga