A Santosháról bővebben...
A Santosha
...az öt nijama közül a második.
A nijámák a jóga útján járóknak szóló betartandó előírások, ajánlások, amelyek közelebb visznek önmagunkhoz, azáltal, hogy az önuralom és az öntudatosság képességét fejlesztik.
„A santosha, a megelégedettség, az elmének egy olyan állapota, amely nem függ a társadalmi helyzetünktől, az anyagi birtokainktól vagy a vagyonunktól. Egy koldus például ugyanolyan elégedett lehet, mint bárki más. Valójában néhány világról lemondott ember jóval elégedettebb a királyoknál, az elnököknél vagy a világ vezetőinél.
Az emberi vágyakat sohasem elégítik ki a világi ragaszkodások, és ha egy vágy beteljesül, egy másik jelenik meg. Ezek a vágyak folyamatosan zaklatják és izgatják az elmét, amely így nem tud békében maradni, megnyugodni. A santosha kifejlesztésével azonban minden körülmények között a nyugalom és a harmónia állapotában tudunk maradni.
A megelégedettség szót viszont nem szabad összetévesztenünk a tunyasággal, és nem szabad, hogy az önfejlesztés és önkiteljesítés érdekében végzett erőfeszítéseink feladására ösztönözzön bennünket. Az elégedetlen ember passzív marad, és az élete értelmetlenné válik. Aki elégedett, az kötelességtudóan végzi feladatait, és mindig másokat szolgál. Az az ember, aki nem elégedett, sohasem lehet jó a szolgálatban.
A céljaink elérése érdekében tett erőfeszítéseinket tekintve sohasem szabad megelégedetté válnunk, de mégis mindig elégedettnek kell lennünk. Ha valaki őszinte erőfeszítéseket tesz a célja eléréséért, és mégsem szüreteli le a várt gyümölcsöket vagy sikert, akkor is meg kell tanulnia elégedettnek lenni.
Emberi természetünkből fakad, hogy küzdünk bizonyos célokért, és sokszor még az őszinte erőfeszítés esetén sem érjük el kívánt céljainkat. Az elégedetlenség az elme ilyen állapotában jelenik meg. Az elégedettség nagy erény, amelyet kifejleszthetünk a mindennapokban. Ha őszinte erőfeszítéseink kötelességérzetből és önzetlen szolgálatból fakadnak, nem pedig az elégedetlenségből vagy tetteink gyümölcseinek elvárásából, akkor az elégedettség megjelenik.
Az elégedettség minden jólét és vagyon legnagyobbika. A tanítványok gyakran kiábrándulttá és csalódottá válnak, ha nem érzékelik az előrehaladás jeleit. Az elégedettség a legnagyobb vagyon, amelyre csak szert tehetünk, s amely megszabadít minden szorongástól és nyugtalanságtól.”
(Szvámi Ráma: 'A Jóga útjai')
